Eredmények

Az építőipari elemek újrahasználatának keretfeltételei

Az építőipari elemek újrahasználati hálózatának gyakorlati megvalósítását különböző törvények, rendeletek és normák szabályozzák. Egyrészt Európai Uniós irányelveket kell figyelembe venni, amelyeket Ausztria és Magyarország már harmonizált, másrészt a hatályos nemzeti törvényi rendelkezéseknek is meg kell felelni. Az 1. számú ábra a RaABa projekt alapvető problémafeltevéseit szemlélteti.

• A kibontott építőipari elemek a hatályos hulladékgazdálkodási törvény értelmében hulladéknak minősülnek-e?
• Hogyan érhető el a kibontott építőipari elemek esetében a hulladékstátusz elkerülése?
• Mely építéstechnikai és –fizikai kritériumoknak kell az újra felhasználásra kerülő építőipari elemeknek megfelelniük?
• Milyen hulladékgazdálkodási és építéstechnikai dokumentációs és igazolási kötelezettségnek kell megfelelni az építőipari újrahasználat esetében? Mely szereplő felelős ezekért a kötelezettségekért?

Technikai keretfeltételek

A RaABa projekt keretében megvizsgált németországi és svájci újrahasználati hálózatok működése alapján könnyen meghatározhatók azok az építőipari elemek ill. elemcsoportok, amelyek egy osztrák építőipari elemek hálózat számára általánosságban felhasználhatók lehetnek:

• Nem teherviselő építőipari elemek: padlózatok, ablakok, ajtók, szaniterek, elektromos berendezések korlátok, födémek, stb.
• Teherviselő építőipari elemek: téglák, tetőszerkezetek.

A felsorolt építőipari elemeket ill. elemcsoportokat felhasználási területük szerint kategorizáljuk. Kötéstechnológiával kapcsolatos adatokat és információkat nem tartalmaz a felsorolás. Ezen faktorok viszont relevánsak az egyes építőipari elemek kibonthatóságával kapcsolatban. Mivel a beépített elemek és a beépítés módja is sok esetben különböző, az egyes elemek újrahasználatra való alkalmassága általában egyedi elbírálást igényel, és szakértői tudásra van szükség hozzá. Jelen helyzetet a RaABa projekt keretén belül szakértői hálózatépítéssel támogatjuk.

Gazdasági keretfeltételek

Az építőipari elemek újrahasználatának területén több piaci rést is találunk, különböző piaci szereplőkkel.

• A műemlék jellegű építőipari elemek piacán feltehetőleg már létezik egy működő, használtáru kereskedelem. A történelmi jellegű és magas minőségű használat építőipari elemeknek is van felvevőpiacuk.
• Az ipari méretekben előállított „tömegtermékek” piaci helyzete kevésbé vagy egyáltalán nem ismert. A termékek alacsony beszerzési ára és a gyakran bonyolult kibontás miatt ezen termékek piaci helyzetét nem tekinthetjük gazdaságosnak.
• Az építőipari elemek újrahasználatában további fontos tényező, hogy az elemek egy bontási objektumon milyen számban állnak rendelkezésre. Minél nagyobb számban bonthatók ki azonos jellegű elemek, annál gazdaságosabb a bontás, ez esetben viszont szükség van raktározási lehetőségre is.

Tematikus stratégia a hulladék rülése érdekében

Az építőipari elemek újrahasználatát illetően, különösen a hatályos EU Keretirányelv 11. cikk 2. bekezdés alapján:
„2020-ig az újrahasználatra való előkészítés, az újrafeldolgozás és az egyéb anyagában történő hasznosítás mértékét (beleértve a feltöltéseket is, ahol egyes nyersanyagokat hulladékkal helyettesítenek) a nem veszélyes építési és bontási hulladék esetében (…) tömegében átlagosan minimum 70%-ra kell emelni.“
Az építőipari újrahasználat ill. az ártalmatlanítás jelenlegi gyakorlatát (Ausztria és Magyarország) az új Keretirányelv szabályozásai tovább bővítik. Ezen túl a megelőzés és az újrahasználat előnyt élvez az anyagában történő hasznosítással, az egyéb hasznosítással és az ártalmatlanítással szemben. Az EU Keretirányelvének 4. melléklete felsorolja a hulladékmegelőzés egyes típusait, ahol az újrahasználati és javítási hálózatok lehetséges megelőzési intézkedésként jelennek meg a fogyasztói és felhasználói szakaszban a hulladék környezetbarát szemlélete érdekében.

EJogi keretfeltételek

• Ausztriában az EU hulladékgazdálkodási irányelvét integrálták a szövetségi hulladékgazdálkodási törvénybe, amely 2011. február 16-án lépett hatályba és több újítást tartalmaz. A legfontosabb változások az Európai Hulladékgazdálkodás eddigi gyakorlatához képest:
• Ötlépcsős hulladékhierarchia bevezetése (lsd. 2. számú ábra)
• A negatív környezeti hatások minimalizálása a termékek életciklusának mentén
• A gyártói felelősség kiterjesztése
• Újrafeldolgozási kvóták bevezetése
• Kritériumok meghatározása annak érdekében, hogyan szüntethető meg az egyes elemek hulladékstátusza.

Feszültségforrás

Sérülésmentes bontás

A potenciálisan újrafelhasználható építőipari elemek esetében elengedhetetlen a sérülésmentes bontás. Ebben az összefüggésben ez azt jelenti, hogy a bontás során az építőipari elemeknek mind formájukban, mind funkciójukban épnek kell maradniuk. A sérülésmentes bontás területe jelenleg nem kiforrott a gyakorlatban és nem is kötelező jellegű. Az épületek bontását Ausztriában a tartományi építési rendeletek/törvények szabályozzák. A bontás során keletkező építési melléktermékek gyűjtéséről és felhasználásáról a hulladékgazdálkodási törvény rendelkezik.

Főbb intézkedések — “Sérülésmentes bontás”
Intézkedés 1: A sérülésmentes ill. újrahasználatorientált bontás szabályozásának beépítése a tartományi törvényhozásba (építési rendeletek/törvények).
Intézkedés 2: az ÖNÖRM B 3151 „újrahasználatorientált bontás” alkalmazása az egyes épületek bontásánál

Hulladékról beszélünk-e?”

Központi jelentőséggel bír, hogy a bontott épületek visszabontott elemei esetében hulladékról beszélünk-e vagy sem. A beruházó egy épület bontásánál a bontott elemeket meg akarja semmisíteni. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében az ilyen épület és az épületet alkotó elemek hulladéknak tekintendők. Azok a vállalkozások, amelyek ezeket a bontott építőipari elemeket újra akarják használni, automatikusan „hulladékgyűjtőkké és -kezelőkké” válnak és engedélykötelessé válik a tevékenységük is. Főbb intézkedések:
I 3: az hulladékgazdálkodási törvény értelmében azok az elemek, amelyek sérülésmentesen kerültek kibontásra és működőképesek, nem tekintendők hulladéknak.
I 4: a hulladékgazdálkodási törvény értelmében a sérülésmentesen kibontott építőipari elemek nem tekinthetők hulladéknak. Ebben az esetben a működési engedélyek, valamint a dokumentációs kötelezettségek egyszerűsítésére és könnyítésére van szükség azon vállalkozások számára, amelyek bontott építőipari elemekkel foglalkoznak.

A hulladékstátusz vége

A bontott építőipari elemek a hulladékgazdálkodási törvény értelmében hulladéknak tekintendők, ezért ezen elemeknek el kell érniük a hulladékstátusz végét az újrahasználat lehetőségének érdekében. Az ehhez szükséges keretfeltételeket a hatályos hulladékgazdálkodási törvény határozza meg. Egyes esetekre vetítve jelenleg a hulladékstátusz megszüntetését Ausztriában az illetékes minisztérium döntése alapján lehet kérvényezni. A hulladékstátusz vége általánosságban az újrahasználatra való előkészítés lezárása után érhető el.

Főbb intézkedések – „A hulladékstátusz vége“
Intézkedés 5: Kritériumok meghatározása a visszabontott építőipari elemek (nem ásványi eredetű) hulladékstátusz vége elérése érdekében.

Építőipari elemek forgalomba hozatala

Az építőipari elemek forgalomba hozatalának kérdéseit az EU 2013-ban hatályba lépett építőipari rendelete szabályozza. Az Európai Unión belül forgalomba hozott építőipari elemeket CE - megfelelőségi jelöléssel kell ellátni. A rendelet támogatja az ipari keretek között előállított építőipari elemek forgalomba hozatalát. A kézműipari termékek viszont hátrányban vannak. Ugyan találunk példát kivételekre, viszont az ipari termékekhez képest a ráfordítás ezen termékek esetében jelentősen magasabb.
Főbb intézkedések – „Építőipari elemek forgalomba hozatala“
M6: Kivételek meghatározása vagy az újrahasználat ill. az újrahasználatra való előkészítés menetének megkönnyítése az EU-s építőipari rendelete alapján. A normafelállítás és a forgalomba hozatal egyszerűsítése az újrafelhasználásra alkalmas építőipari termékek esetében Európa szerte (esetünkben Ausztriában és Magyarországon).
M7: a 7. alapkövetelmény, „a természeti erőforrások fenntartható használata” figyelembe vétele az egyes termékek gyártásánál az életciklus gondolat jegyében.

Konklúzió

A RaABa projekt keretében sikeresen meghatároztuk az építőipari újrahasználat keretfeltételeit és megoldási javaslatokat dolgoztunk ki a megvalósításra. A sérülésmentes bontás technikai megvalósíthatósága, mint az újrahasználat alapvető kritériuma, nem jelent akadályt a megvalósításban. Az egyes építőipari elemek újrahasználatának gazdaságossága pozitív eredményeket mutat. A hulladék fogalmának szigorú értelmezése akadályt jelent az építőipari újrahasználat gyakorlati megvalósításában. A bontási munkálatok során kibontásra került elemeket általánosságban hulladéknak tekintik. Ezen okból kifolyólag minden olyan szereplőnek, amely visszabontott építőipari elemekkel foglalkozik, ismernie kell a hulladékjogi szabályozásokat és dokumentációs kötelezettségnek is meg kell felelnie. A RaABa projektben sikeresen megszólítottuk, informáltuk és bevontuk a közös munkába az építőipari újrahasználat területén releváns szereplőket. A projekteredmények hatékony és fenntartható formában történő tovább használata a RaABa projekt keretében felépített újrahasználati platform segítségével biztosítható. Az újrahasználatban érdekelt szereplők ezáltal információt cserélhetnek, és kapcsolatot vehetnek fel egymás között.